Sajnos keves idonk maradt, jott ertunk a taxiboat es tizedmagunkkal utaztunk vissza. A ki-be szallasterdemesett volna felvenni. mindenki szanaszet ult es mikor belepett a kovetkezo volt am kapkodas hogy a csonak ki legyen egyensulyozva. :)
Visszaerve ujra robogora pattantunk hogy tovabb jarjuk a szigetet. Ko Taon robogozni olyan, mintha hullamvasuton ulnel, csak tevezetsz. Nehol homokos az ut beton helyett, plusz lejt, nem kicsit, nagyon. Itt ketszer megcsusztam de nem estem, mindenesetre nem voltam nyugodt. Igy aznap egy obolbe sem jutottunk le, maradtak a jobban megkozelitheto helyek. UEszmeletlen mennyisegu kutya lakik a szigeten. Szinte mindegyik bekes es a csirkes kekszemmel is meg voltak elegedve. Este a Why not? nevu Bob Marley muzeumnak is megfelelo barba ultunk be. Moni, nagyon tetszene Neked! :) Egy Bob Marley kinezetu thai csavo volt a pultos tulajdonos. Nagyon jo fej volt es nagyon laza, latszott,aznapra o mar kellokeppen belazitotta magat. Kihozta az italunkat es en megkerdeztem tole h ra lehet-e itt gyujtani. Azt mondta, ma nem (!).(Kar, hogy nem kerdeztem meg,why not?) Furcsa volt a valasz, mert a hamutal ott volt az asztalon. Visszajott egy rovid idon belul, es mondta hogy o ezt maskepp ertette, nyugodtan gyujtsak ra. Rossz az, aki rosszra gondol..:))
Este egy kutya erkezett meg ahazikonkhoz, megetettuk, megitattuk, majd lefekudt a labtorlore. Gondolta, ha mi adtunk neki, jo tett helyebe jotvarj, aznap ejjel o biztositja a terepet :) Ko Tao szep. A thai emberek feketek szinte. De tul sok aturista es draga, igyekeznek lehuzni a bort a turisztokrol.
:))
VálaszTörlés